Kuzdelem a termeketlenseggel egy fajdalmas allapot, nem tudja senki mas, csak aki atelte ezt. Az elso sikertelen lombik utan ket hetig nem tertem magamhoz a fajdalomtol, mintha minden mas erzes elhagyta volna a testemet, mintha minden, amit addig az eletemrol gondoltam, alapjaiban kerdojelezodott volna meg. Csak mely, ertelmezhetetlen fajdalom, amihez nem talaltam hozzaferest magamban. De aztan az ember megy tovabb, az elet is megy tovabb.

Amikor nekifogtam az elso lombiknak, illetve konkretan azota is, minden egyes interaktus soran az orvosokkal, annyiszor hallottam azt, hogy oreg vagyok. 41 eves voltam, soha nem gondoltam magamra ugy, hogy oreg lennek. Azt hiszem, ez olyan, mint minden mas cimke, amit az emberre ragasztanak. Ha elhiszed, ugy is kezdesz viselkedni. Ez volt az elso pont, amit zsigerbol visszautasitottam, azt mondtam magamban, hogy ha meg egyszer, barki, azt mondja nekem, hogy oreg vagyok, megutom. Nyugi, nem fajult fizikai bantalmazassa. :)

 Aztan jonnek a statisztikak. Minden egyes alkalommal. Szerintem ez a legdurvabb resz. Van 10% eselyem, tizbol egy nonek sikerul 41 evesen, a statisztika szerint. Nem sok, ugye? (Magyarorszagon valahol 27% korul van az osszes paciensre es eletkorra vetitve, ez sem tul sok, na. Lombikbebi- kezeles viszonylag alacsony sikeressegi rataval dolgozik, ami nem egy koztudott informacio, hacsak nem vagy erintett.) Nem akarok altalanositani, ismet, sajat tapasztalat, hogy bar fantasztikus, mire kepes a tudomany, azert ez a tiz szazalak esely nem tul kecsegteto. Szerintem senkinek, egyik oldalnak sem, sem az orvosnak, sem a paciensnek. Maga a termeketlenseg egy stigma (sajnos meg mindig) a tarsadalom szemeben, amivel szembe kell neznie a paciensnek, de keves szo esik az orvosokrol ebben a tekintetben. Mert lehet, hogy kivulrol ugy tunhet, hogy egy termekenysegi klinika csupa moka es kacagas, hiszen itt minden no alma valora valik a tudomany segitsegevel, de igazabol meg egyaltalan nem az, kevesebb lehangolobb es erzelemmentesebb helyet tudok elkepzelni, es itt maga az orvos is sokkal tobb eredmenytelen esettel dolgozik, mint eredemenyessel. Es annyi, de annyi bizonytalansagi tenyezo van ebben az egesz IVF proceduraban, hogy igazabol senki nem tudja a tutit, hogy mitol mukodik es mitol nem. Es ami egyiknel mukodik, az nem mukodik a masiknal. Amikor valaszt varok az orvosomtol a „miert?“-ekre, akkor jon a sztenderd valasz, de hat az elejen megmutattuk az eselyeket, normalis, hogy nem sikerul. Keszulj fel arra, hogy nem sikerul, tizbol kilencnek nem sikerul. Olyat soha nem fogsz hallani, hogy en sem tudom, mert nem lehet tudni, ilyet egy orvos nem mondhat, szoval vegyuk csak elo a statisztikakat, rogton atszall a felelosseg a paciensre. Aztan kezdesz vele, amit akarsz.

Egyszer az orvos azt mondta az egyik „miert?“-emre, hogy ez veletlen. Ez nem az, amit hallani szeretnel, foleg nem egy orvostol, aki arra hivatott, hogy segitsen neked megvalositani a nagy almodat. Doktor Goolge a baratod, ezert mint egy orult, nekifogsz kutakodni az interneten. Ahol egymasnak teljesen ellentmondo informaciok jonnek veled szembe, es sok szerencset abban, hogy kiigazodj, mi az, ami neked segitene, es mi az, ami nem. A legjobb, ha mindent kiprobalsz, hiszen ki tudja ebben a nagy kavalkadban, eppen mi valik hasznodra. (Uzenem nem, nem kell minden, nem kell tonnanyi vitamin, csak azt kell tudni, neked mire van szukseged) Nincs egy konkret eljaras, orvossag, vitamin vagy dieta, ami garantalni tudja a sikert, beveszed, megcsinalod, es terhes leszel. Ahogy angulul mondjak: „IVF lottery“ – vajon szerencses leszek-e most, es eppen az osszes korulmeny (ami nem tudjuk, pontosan mi is, es hogyan kell egyuttallnia) osszejatszik, hogy ez alatt a kezeles alatt sikeruljon minden. Legyen eleg petesejt, megtermekenyuljon legalabb egy, kibirja legalabb egy nehany napig a lombikban, az embrio transzfer utan megtapadjon legalabb egy, ki tudjad hordani 9 honapig, egszseges gyerekem szulessen. Mar maga a kifejezes is azt sugallja, add meg magad es remenykedj, hogy szerencses leszel, mert mast ugy sem tudsz csinalni. Mert ugye vannak a legszerencsesebbek, akiknem elso kezeles utan osszejon, aztan vannak a szerencsesek, akiknek nehany kezeles utan osszejon, meg a kevesbe szerencsesek, te vajon hova tarozol?

Oreg is vagyok (eljenek a cimkek), szinte semmi eselyem nincs arra, hogy sikeruljon (csak nezd meg a statisztikakat), nagyon sok penzbe kerul (ahol en elek, ott 40 eves kor felett semmit nem fizet a biztosito, hello diszkriminacio), semmi kontrollom nincs a folyamat felett, innen szep nyerni, nem? En sem nyertem meg, meg, de mar jo uton haladok a celom fele. Es ha semmi masban nem is, ebben 100%-ig biztos vagyok.

Egesz eletemben kuzdo es nem panaszkodo tipus voltam, soha nem adtam fel semmit, amiert tenni tudtam, mindig mentem elore kifogasok nelkul, amikor kellett. Amikor mar lefutottam az onsajnalat osszes kotelezo koreit, kiolvastam az internetet, beszereztem az osszes vitamint, taplalekkiegeszitot es szuperfood-ot, elkezdtem egy szigoru dietat, es megint tulvoltam egy ujabb IVF koron, sikertelenul, akkor elkezdtem gondolkozni. Mit csinalnak azok a nok maskepp, akiknek sikerul, mi a titka annak az egy embernek a tizbol, akinek minden bizonytalansag ellenere megis osszejon? Teljesen nyilvanvalo volt: ha mas eredmenyt akarok, valamit mashogy kell csinalnom. Mert valaminek lennie kell, a bolcsek kove ott kell hogy legyen valahol. Es tudom, ehhez egy teljes paradigma-valtas kell, amirol nem sok szo esik: hogyan vagyok kepes kilepni az onsajnalatbol es az aldozat szerepbol (a szegeny termeketlen nok!), es kezembe venni az iranyitast egy olyan helyzetben, ahol latszolag semmit nem tudok befolyasolni. Hogyan tudok egy negativ belso narrativabol pozitivat csinalni? Mert itt nem csak fajdalom van, hanem remeny is, itt nem csak tortennek a dolgok velem, hanem en is aktiv reszese es befolyasoloja tudok lenni a tortenetnek.

Amikor az eletben nehezsegeken kuzdod at magad, ez mindig egy jo alkalom arra, hogy fejleszd magad, meg akkor is, ha ut kozben nem eppen az szemelyisegfejlesztes a fo cel, talan eppen csak a tuleles. Ha ugy kozelited meg a helyzetet, hogy hogyan tudod a nehezsegeket a sajat hasznodra forditani, mit tudsz tanulni a kudarcokbol, rogton kilepsz az aldozatszerepbol es a passzivitasbol. Faj, nem sikerul, kudarcokkal nezel szembe, nem baj, ez resze az egesznek, senki nem mondta, hogy konnyu lesz. Az elso dolog, ami nekem belulrol osztonosen jott, hogy csak arra fokuszalok, ami elorebb visz. Onsajnalat biztosan nem, ezt kizarhatjuk. Mi az, amivel dolgom van most, es mi az, amivel nincs. Ha ezt az egyszeru kerdest kovetkezetesen felteszed magadnak, legfokepp akkor, amikor elfog a rossz erzes (irigyseg vagy feltekenyseg olyan rosszul hangzik, es intelligens noktol tavol allnak ezek az erzesek, ugye?!), peldaul amikor valaki mas terhes lesz, tejesen megvaltozik a nezopontod. Ez az egyik mantram, hogy nincs vele dolgom, nem szamit az en szemelyes utamon. Az a teny, hogy a munkatarsam, baratnom, testverem, random no az utcan terhes, annak semmi koze ahhoz, hogy veled mi tortenik.  Ez ket, egymastol teljesen kulonallo esemeny, aminek nincs egymassal kapcsolata es nem befolyasolja egymast. Te nem leszel attol terhes, hogy valaki masnak elobb jon ossze, vagy osszejott, amikor neked nem, ettol maximum rosszul erzed magad es bestresszelsz.  

Nincs dolgom a statisztikakkal. Nem szamit, csak informacio, nem ez hatarozza meg, hogy en szemely szerint mit gondolok arrol, hogy mi fog velem tortenni. A legutobbi alkalommal, amikor az orvosom megint jott a statisztikakkal, csak ultem es mosolyogtam es azt mondtam magamban, nincs hatalma a szamaidnak felettem. Nem erdekel. Nem hataroz meg engem. Nem mond semmit el rolam. Koszonom az informaciot, lephetunk tovabb.

Es ahogy osztonosen elkezdtem dolgozni azon, hogy mit tudok megvaltoztatni, valahogy egyre tobb informacio kerult az utamba, ami egyertelmuve tette: ha mar mindent megtettem, megvan az orvos, klinika, kezeles, idopont, gyogyszerek, dolgozzon a tudomany, hozzatettem a sajat reszemet, megvettem  a legdragabb vitaminokat, csak biokajat eszek, mindent, amit megeszek ketszer is meggondolom, hogy segit-e javitani a petesejtem minosegen, meg mindig hianyzik valami. Es ez a „mind piece“, a hozzaallas, a test es lelek/emle kapcsolata (mind-body connection). Es itt van a bolcsek kove. Amin tudok valtoztatni, az a hozzaallasom, az, hogy en mit gondolok magamrol, es azokrol az esemenyekrol (kudarcok, visszautasitasok, elvesztesek, hianyok), es hogyan ertelemezem azokat. Ugy megyek-e bele, hogy tele vagyok felelemmel, vagy ugy megyek bele, hogy kepes vagyok kontrollalni, mi tortenik, mert kepes vagyok tudatosan iranyitani a hozzaallasomat. Tudok-e ugy nezni a fajdalmakra, a varakozasra, a bizonytalansagra, mint magara az utra, ami elvezet a cel fele, ami segit nekem abban, hogy jobb emberre, es ezaltal jobb anyaval valjak a jovobeli gyerekem szamara. Hogy ezek nem veletlenek, mind valamilyen okbol tortennek. Es amig mindent megteszek es varok arra, hogy a sajat csodam megfoganjon es megszulessen, nem dologom-e, halasnak lenni azert, ami van, hogy boldog legyek es mar jo elore egy olyan boldog csaladot teremtsek magunknak is a parommal es annak is, aki majd jon hozzank, ahova jo megerkezni. Nem akarok olyan ember es ezaltal olyan jovendobeli anya lenni, aki tele van felelemmel es szorongassal, aki aldozatnak latja magat es masok sajnalatat keresni, mikozben az eleve szegyent kelto irigyseggel hadakozik. A boldogsag belulol es onmagunkbol fakad, es dolgozni kell rajta, de mikor lehet fontosabb feladat ez, mint amikor keszulok az anyasagra?

“Come to the edge," he said.
"We can't, we're afraid!" they responded.
"Come to the edge," he said.
"We can't, We will fall!" they responded.
"Come to the edge," he said.
And so they came.
And he pushed them.
And they flew.”

Guillaume Apollinaire  

Ez valami nagyon onellentmondo dolog, de egy sikertelen lombik utan, amit ugye azert kezd el az ember, hogy terhes legyen, azaz ne menstrualjon, amikor mar visszavonhatatlanul ott van a negativ terhessegi teszt, amit a legjobban var az ember, az az, hogy akkor jojjon meg. Ami annyit is jelent, hogy ezt a ciklust vegre le lehet zarni, es ha az eredmeny nem is az, amire vartunk, megis ott van valami megkonnyebbules - fizikailag is es lelkileg is. Mert addig nem lehet ujra kezdeni, amig benne vagy az elozoben.

Eloszor is nem rogton jon meg, szoval a negativ terhessegi teszt nem nyitja ki a csapot, amibol kiomlik a ver. Nem, ez eppen ezert csaloka is, mert akar azt is lehetne gondolni, hogy az elet furcsa trefat uz veled, es igazabol terhes vagy, hogy a teszt tul koran volt meg vagy eppen lejart szavatossagu volt, vagy akarmi. Ilyenkor hirtelen nagyon kreativ tud lenni az ember.

Az elso lombik utan fogalmam sem volt rola, milyen lesz az elso menstruacio. Azt mondanam, hogy errol sem volt fogalmam, mint sokminden masrol sem (mindenkepp szeretnek majd irni naivitasrol, ami az elso lombikot korulveszi). Legkezenfekvobb, hogy rogton doktor Google segitseget kered, es vadul elkezded keresni, hogy akkor most mire is szamithatsz, belemesz a forumok legmelyebb bugyraiba, hogy valami informaciot szerezz, mert ez az, amit elore senki nem mond el. Ez is az. Az olvastam, hogy valakinek 40 napra jott meg, es hardcore volt. Meg tobb mint tiz napot kibirni ebben az allapotban?! Ket napra ra megjott, ket napig tartott, nem volt rosszabb, mint barmikor maskor.

A masodik lombik utan viszont tenyleg hardcore volt. A masodik nap utan olyan fajdalmaim voltak, hogy nem birtam jarni. Eselytelen volt az, hogy bemenjek dolgozni, mozogni nem birtam, nem segitett a szokasos gorcsoldo. Eleg szarul nezhettem ki, mert amikor D meglatott, megkerdezte, hogy bevigyen-e az ugyeletre. Persze nem akartam, mert en fasza csaj vagyok, mindent kibirok. Masnap a fajdalomtol sirva felhivtam a klinikat, hogy segitsenek, es azt a valaszt kaptam, hogy ha betegpapir kell, menjek a haziorvoshoz, egyebkent pedig varjak, mert meg fog jonni. Hat nagyon szepen koszonom a segitseget es az empatikus hozzaallast. Ketsegbeesetten felhivtam a nogyogyaszomat, aki azt mondta, hogy azonnal menjek el hozza, megnezi. Gyakorlatilag olyan volt, mintha belso verzesem lett volna: a mehnyalkahartyam ugy megvastagodott a sok progeszterontol, hogy bar a verzes elindult, nem tudott a vastag falon attorni. Adott gyogyszert, vartam meg egy napot, es tenyleg megjott. Probaltam pozitivan felfogni, hogy vegul is a hormon csak tette a dolgat, es vegso soron jol reaglat a mehem, ha terhes lettem volna. De nem voltam az. Senkinek nem kivanom ezt az elmenyt.

Ugyhogy most varok, holnap, legkesobb holnap utan el fog kezdodni. Errol a  lelkiallapotrol a Gladiator cimu film jut eszembe, amikor a gladiatorok eloszor az arenaban varjak, hogy kinyiljon az ajto, mikozben fogalmuk sincs, mi fog onnan kijonni. Na, ez most pont ilyen.

Az embriotranszfer utan 14 napig kell varni, hogy kideruljon, terhes vagy-e. Szombat reggelig.

Ket het alatt az ember sokszor elkepzeli, milyen lesz meglatni a terhessegi tesztet. Mit fogok latni, es hogy fogok reagalni. Turelem rozsat terem, fuj, de utaltam ezt a mondas. De komolyan, ahogy oregszem, erre jobban ertem, hogy a turelem ereny, es azt is, hogy nem mindekie, mert nehez. Viszont nem ertem azokat, akik elobb megprobaljak megnezni az eredmenyt, nekem nem problema, varok, setalok a parkban, teletem az idot.

Januarban uzleti utra megyek Kolumbiaba, D azt mondta az elmult szombaton, nezzuk meg, hogy a zika virus meg aktiv-e ott, mert ha terhes leszek, nem mehetek. Erre egyaltalan nem gondoltam, de amint kimondta, megdobbant a szivem - vazze, tenyleg nem mehetek, hiszen terhes leszek. Hogyan mondom meg a fonokomnek?

Az utolso heten egyedul vagyok, D uzelti uton van Indiaban, egyedul maradtam. Egyedul maradtam az idegorlo varakozas masodik feleben, minden este kimegyek a parkba setalni, a hidegbe, a sotetbe, nekem ez a meditacio, hogy ne zakkanjak meg egyedul. Meg vasarnap beadom magamnak az utolso injekciot, csutortokon az utolso gyogyszert. VEGE - nagy betuvel, felkialtojelekkel.

Szerdan magamtol felkelek, tudom, hogy nagyon koran van, meg nem kellene. Minden elozetes gondolkozas nelkul, egyszer csak azt a bizonyossagot erzem, hogy terhes vagyok. Nem volt jo ez a ket het, bar elotte nagyon osszeszedtem magam fejben, most nehanyszor szetcsusztam, es egyszer csak tisztan, ketseg kivul megszolalt az a bizonyos belso hang. Terhes vagyok! Az intuicio, amit annyira kerestem es meg akartam talani. Csutortokon ugyanez. Penteken is. Megszolat Isten, uzent az univerzum. Boldog vagyok.

Szombaton felkelek 4:30-kor, tudom, hogy nem tudok tovabb aludni, eljott az ido. Nezem, ahogy a teszt felszivja magat, es ahogy valtozik a szine. Kevesbb mint egy perc, de ehhez az egy perchez iszonyu batorsag kell, nezem a tesztet. Egy csik. Becsukom a szemem, kinyitom megint, egy csik. Atfut az agyamon, hogy nem lehet, hogy ez olyan, mint regen azok a vonalzok, amiken valtozott a minta, ahogy forgattad, hogy lepkebol virag lett, hogy ha mas szogbol nezem, akkor ez megis csak ket csik. Vagy mint a gagyi amerikai filmekben, hogy eloszor egy csik, de ot perc mulva megjelenik a masodik. Es mivel felnott, intelligens no vagyok, tudom, hogy ezt bizony barhonnan is neznem, barmennyit is varnek, ez csak egy csik. Voltam mar itt korabban. 

Kell ot perc mire a vizualis inger a szemem keresztul eljut az agyamig, es onnan eler a szivemig. Nem vagyok terhes, megint nem. Elkezdek sirni.