Ez valami nagyon onellentmondo dolog, de egy sikertelen lombik utan, amit ugye azert kezd el az ember, hogy terhes legyen, azaz ne menstrualjon, amikor mar visszavonhatatlanul ott van a negativ terhessegi teszt, amit a legjobban var az ember, az az, hogy akkor jojjon meg. Ami annyit is jelent, hogy ezt a ciklust vegre le lehet zarni, es ha az eredmeny nem is az, amire vartunk, megis ott van valami megkonnyebbules - fizikailag is es lelkileg is. Mert addig nem lehet ujra kezdeni, amig benne vagy az elozoben.
Eloszor is nem rogton jon meg, szoval a negativ terhessegi teszt nem nyitja ki a csapot, amibol kiomlik a ver. Nem, ez eppen ezert csaloka is, mert akar azt is lehetne gondolni, hogy az elet furcsa trefat uz veled, es igazabol terhes vagy, hogy a teszt tul koran volt meg vagy eppen lejart szavatossagu volt, vagy akarmi. Ilyenkor hirtelen nagyon kreativ tud lenni az ember.
Az elso lombik utan fogalmam sem volt rola, milyen lesz az elso menstruacio. Azt mondanam, hogy errol sem volt fogalmam, mint sokminden masrol sem (mindenkepp szeretnek majd irni naivitasrol, ami az elso lombikot korulveszi). Legkezenfekvobb, hogy rogton doktor Google segitseget kered, es vadul elkezded keresni, hogy akkor most mire is szamithatsz, belemesz a forumok legmelyebb bugyraiba, hogy valami informaciot szerezz, mert ez az, amit elore senki nem mond el. Ez is az. Az olvastam, hogy valakinek 40 napra jott meg, es hardcore volt. Meg tobb mint tiz napot kibirni ebben az allapotban?! Ket napra ra megjott, ket napig tartott, nem volt rosszabb, mint barmikor maskor.
A masodik lombik utan viszont tenyleg hardcore volt. A masodik nap utan olyan fajdalmaim voltak, hogy nem birtam jarni. Eselytelen volt az, hogy bemenjek dolgozni, mozogni nem birtam, nem segitett a szokasos gorcsoldo. Eleg szarul nezhettem ki, mert amikor D meglatott, megkerdezte, hogy bevigyen-e az ugyeletre. Persze nem akartam, mert en fasza csaj vagyok, mindent kibirok. Masnap a fajdalomtol sirva felhivtam a klinikat, hogy segitsenek, es azt a valaszt kaptam, hogy ha betegpapir kell, menjek a haziorvoshoz, egyebkent pedig varjak, mert meg fog jonni. Hat nagyon szepen koszonom a segitseget es az empatikus hozzaallast. Ketsegbeesetten felhivtam a nogyogyaszomat, aki azt mondta, hogy azonnal menjek el hozza, megnezi. Gyakorlatilag olyan volt, mintha belso verzesem lett volna: a mehnyalkahartyam ugy megvastagodott a sok progeszterontol, hogy bar a verzes elindult, nem tudott a vastag falon attorni. Adott gyogyszert, vartam meg egy napot, es tenyleg megjott. Probaltam pozitivan felfogni, hogy vegul is a hormon csak tette a dolgat, es vegso soron jol reaglat a mehem, ha terhes lettem volna. De nem voltam az. Senkinek nem kivanom ezt az elmenyt.
Ugyhogy most varok, holnap, legkesobb holnap utan el fog kezdodni. Errol a lelkiallapotrol a Gladiator cimu film jut eszembe, amikor a gladiatorok eloszor az arenaban varjak, hogy kinyiljon az ajto, mikozben fogalmuk sincs, mi fog onnan kijonni. Na, ez most pont ilyen.
